"Most úgy érezzük, mintha elvettek volna tőlünk valamit. Bezárult egy ajtó, ami mögött már csak emlékeink vannak. Lopva visszanézzünk rájuk... Felnőttek lettünk... Vége a gyermekkornak, a diákéveknek, ha elhangzik az utolsó csengetés. Csak most értjük meg igazán azt, ami elmúlt! Számoljuk a perceket, kinyújtanánk az időt, ha lehetne. Csupán egy óráért könyörgünk, de nincs tovább."
(Laborfalvi Róza)