Emberek: Elszöknek a színek

Megy az idő, és majd arcodra írja nevét, sose bánd;
Így játsza el örök főszerepét, - nem vár rád!
Megy az idő, és vele jó emberek mennek el, s tűrnöd kell,
Ahogy nyári esőt a föld nyeli el, s tűri el...

A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - nem de nem tűnnek el!

Fut az idő, sosem éred utol, ne kövesd, - sose bánd,
Amit ad, a tiéd, - amit nem, ne is kérd - sose várd!
Fogy az idő, ahogy útról a por tűnik el, úgy megy el,
Ahogy vízben a kő, minden úgy süllyed el, - de ne felejtsd őket el!

Megy az idő, és a tűzből nem marad itt más: csak parázs,
De a fénye kitart, és jelzi, hogy volt száz varázs
Soha ne félj, ami fontos nem tűnhet el, - hinned kell!
Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el...

A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!
A színek majd elszöknek,

Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!

Megy az idő, és majd arcodra írja nevét, sose bánd;
Így játsza el örök főszerepét, - nem vár rád!
Mert marad a szív, ami visszarepít bárhová, bármikor-
Csak hunyd le szemed, s újra átélheted ami volt!

A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!

1 megjegyzés: