"Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én,
barátod voltam, és te jóbarát.
Szebb volt a szép akkor, s több volt a fény,
s Velünk volt boldog az egész világ.
Elszáradt levél ott halomban állt,
Hjajj, hogyan is felejteném,
bennünk is összegyűlt minden, mi fáj,
emlékek, álmok és vágy és remény."
(Jacques Prévert)


1 megjegyzés: